Both Vára

  A város végén a Békény mellett egy ma-

gas szikla áll, valamikor vár volt, ma csak 

a romjai vannak meg. Ennek a sziklahegy-

nek Vároldal a neve.

  Valamikor réges régen, ebben a várban 

lakott Hiripné, két fiával. Dali szép ifjú volt 

mind a kettő, de amilyen szépek voltak 

arcban, olyan csúf volt a lelkük.

Egész nap az erdőben csatangoltak, az 

utasokra leselkedtek, rajtuk ütöttek, ki-

fosztották, s valahányszor rabolt kincsek-

kel hazatértek az anyjuk ott várta a vár 

kapujában s megkoszorúzta őket. 

  Egy szó mint száz, az asszony sem volt 

különb fiainál! 

  De nem csak aranyat és ezüstöt raboltak 

a Hirip-fiúk, raboltak ők leányokat is. Ha 

megtudták, hogy valahol egy szép leány elmátkásodott, éjnek idején elrabolták, s 

bizony sok-sok leány hervadt el Hiripné 

várában.

                        - 1 -

  Minduntalan megjelent egy-egy dalia, 

s felkiáltott a várba, ilyenformán:

  Hallod-e te rabló Hirip Domokos? 

Add vissza a mátkámat!

  Hallod-e te Hirip Ábrahám? Add 

vissza a mátkámat! 

  A menyasszonyok vőlegényei kihívták 

őket viadalra. Ám nem féltek ők senki-

től, és rendszerint diadallal tértek vissza.

  Hanem egyszer mégiscsak emberükre 

találtak. Két dalia jelent meg a vár alatt. 

Testvérek voltak a Mikó fiúk, s testvé-

rek voltak a menyasszonyok is, Lázár 

leány mind a kettő. A Hirip fiúk is csak 

úgy pattantak föl a lóra, hogy kimenje-

nek, de mind a kettőnek megbotlott a 

lova.

  Jaj, lelkem fiaim, jertek vissza! - 

kiáltott Hiripné - megbotlott a lova-

tok, bizony mondom, rosszat jelent az!

                                        Lapozz  »»

                          - 2 -