Csala Vitéz

  Ez a Csala, akiről a sziklát elnevezték, hí-

res vitéz volt a tatárjárás idejében. De hiá-

ba, sokan voltak a tatárok, s a maroknyi 

székelység nem tudott sokáig ellenálni, s 

mint rendesen nagy veszedelmek idején, 

behúzódtak az almási barlangba. Csala is 

ide vezette népét, de mentek nyomukba a 

tatárok is, elállották  a barlang nyílását, s 

nem mozdultak onnan. Arra számítottak, 

hogy kiéheztetik a székelyeket. Ezek vit-

tek magukkal, amit vihettek. Éltek szűkö-

sen, ahogy lehetett, de egyszer aztán elfo-

gyott minden eleség. Voltak vagy ezren, 

s egy maroknyi lisztjük volt mindössze.

Hanem a tatároknak sem volt valami jó 

dolguk odakint. Közel s messze vídéken, 

ami ennivalót találtak, mindent fölettek, s 

már-már azon gondolkoztak, hogy to-

                        - 1 -

vábbálljanak. Valahogy megsejdítette ezt 

egy vénleány, s mit gondolt, mit nem - azt 

a maroknyi lisztet hamuba keverte, meg-

gyúrta, mint az igazi tésztát, s akkora ke-

nyeret sütött, mint egy taligakerék. Jó pi-

rosra sütötte a hamukenyeret, aztán be-

leszúrta egy hosszú kardba, kinyújtotta a 

barlang nyílásán, s megforgatta, hadd 

lássák a tatárok, hogy van kenyerük elég. 

  Hát csakugyan jól számított a vénleány. 

  Látják a tatárok a rengeteg nagy ke-

nyeret, azt gondolták jobb lessz odébb-

állni, mert ezeket ugyan ki nem éheztetik. 

Csakugyan el is indultak, s ameddig a 

barlang szájától el lehetett látni, egy óra 

múlva híre sem volt a tatárnak. Hej, iste-

nem, örültek az emberek' Hazamehetnek 

ismét a falvaikba, felépítik újra házaikat, 

szánthatnak, vethetnek, nem sanyargatja 

őket többé a tatár. Mindjárt nekikészü- 

                                        Lapozz  »»

                          - 2 -