Történt azonban, hogy egyik vasárnap 

délután meglátta Esztert arra jártában egy 

zsiványvezér. Azonnyomban nyergébe 

emelte és vágtatott vele, mint a szélvész a 

kis Cohárdhoz, az ezerarcú sziklák közé, 

ahol tanyája volt. Aranyát, ezüstjét ígérte 

a lánynak, gyémántos palótát akart építeni 

neki, csakhogy megszeresse. 

  De Eszternek nem kellett sem a kincs, 

sem a gyémántos palóta, csak a régi mát-

kája. Azt várta vissza, amikor felkelt a nap, 

akkor is, amikor behunyta szemét a világ. 

Feldühődött a zsivány, és erőnek erejével 

akarta kényszeríteni Esztert, hogy legyen a 

felesége. 

  Eszter a hegyekhez kiáltott segítségért. 

Sikolyát megértették a sziklák, és hatal-

mas mennydörgéssel válaszoltak, majd 

megindultak lefelé a völgybe, iszonyatos 

földindulással, maguk alá temettek fűt, fát, 

«« vissza  

                        - 3 -

a lányt is, a zsiványt is.

  Így keletkezett a Gyilkos-Tó, amely, ha

napsütésben belenézel, szürkészöld, mint 

Eszter szeme. 

  A Gyilkos-Tó elnevezést egy másik le-

genda azzal hozza összefüggésbe, hogy a 

leomló szikla maga alá temette az ott le-

gelésző juhnyáját pásztorostól, kutyástól,

szamarastól.

  Az összegyűlt víz a vértől piroslott, 

azért nevezték eleinte "Vörös-Tó"-nak 

és "Gyilkos-Tó"-nak egyaránt. 

                          - 4 -