Gyilkos-Tó

  Valamikor élt itt egy csodálatosan szép 

lány, Fazekas Eszter. Haja fekete volt, 

szeme szűrkészöld, mint a Szármány ol-

dalán nőtt ezüstfenyő, alakja, mint a szél-

ben hajladozó büszke jegenye. Eszter 

egyszer elment a gyergyószentmiklósi vá-

sárba. Ott találkozott egy olyan  daliás le-

génnyel, aki két karjának szorításával ki-

préselte a medvéből a szuszt, aki a leg- szívhezszólóbban furulyázott az egész kör-

nyéken, aki házat is tudott ezermesterked-

ni, meg szekeret faragni.

  Ahogy szemük összevillant - és mert a 

szerelem hírtelen jön és szíven üt mint a 

villám - nyomban meg is szerették egymást.

A fiú égszinkék selyemkendőt vásárolt 

Eszternek a tükröspogácsa mellé és meg-

kérte, hogy legyen a mátkája. 

  Esküvőre azonban nem kerülhetett sor,

mert a legényt elvitték katonának. A lány 

                        - 1 -

csak várta várta. Esténként agyagkorsó-

jával kiment a csobogóhoz, és ott sóvár-

gott félórákon át szerelmese után. Még a 

hegyeknek is meglágyult a szive a lány so-

hajtozásaitól, fájdalmas szép énekétől. 

                                        Lapozz  »»

                          - 2 -