Kőmíves Kelemen

 

  Magas Déva várát építeni kezdték, 

  Annak életügyét semmibe se vették,

  Amit reggel raktak, estére leomlott, 

  Amit este raktak, reggelre leomlott.

  

  Tizenkét kőmíves azt a törvényt tette,

  Melynek felesége hamarabb jön ide,

  Rögtön megfogassák, s bedobják a tűzbe, 

  A szép fehér hamvát keverjék a mészbe. 

  

  Kocsisom, kocsisom, nagyobbik kocsi-

  som

  Az uramhoz menni volna akaratom.

  Fogd be a lovakat, hajtsd ide elém,

  Hadd menjünk, hadd menjünk Déva 

  vára felé. 

   

  Asszonyom, asszonyom, forduljunk mi 

   

   

                        - 1 -

  vissza,

  Rossz jelentést láttam az éjjel álmomban.

  Hogy az udvarunkban mély kút vala 

  rakva,

  És a kicsi fia oda belehala. 

  

  Kocsisom, kocsisom, nem fordulok 

  vissza, 

  Ameddig az uram, arcom nem láthatja. 

  A lovak se tiéd, a hintó se tiéd, 

  Hajtsd a lovakat, hadd haladjunk felé. 

  

  Kőműves Kelemen, hogy őket meglátta, 

  nagy keserves szóval e szavakat mondta: 

  Csapjon le az útra tüzes istennyíla, 

  Horkolva térjenek a lovaim vissza.

   

  Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves! 

  Neked is jó napot Kelemen kőműves! 

  Édes feleségem, hát mér' jöttél ide? 

  

                                        Lapozz  »»

                          - 2 -