Az igaz, de serényebb én vagyok! Min-

denütt elől járnék, utat törnék, te meg 

nagy kényelmesen utánam folydogál-

nál. Nem utazom a te neveddel! 

  Én sem a tiéddel! 

  A rövid útnak vágok neki. Nem bá-

nom, ha ezer szikla állja utamat, egy 

szempillantásra áttörök rajtuk, s ha-

marabb ölelem édesapámat mint te. 

  Csak eredj, én meg kerülő utakon já-

rok, ahogy édesanyánk tanácsolta.

Az utolso szóra lépett be Tarkő, nem 

hallotta a perlekedést, s megölelvén, meg-

csókolván a leányokat, mindkettőt megle-

gyintette aranyvesszőjével. Abban a perc-

ben csörgedező patakká váltak, s elindul-

tak ketten kétfelé. 

  Ó jaj nekem, hát nem együtt mentek? 

- jajgatott Tarkő - vissza jertek! 

  De már nem hallották jajszavát. Olt tü-

««   vissza  

                        - 5 -

zesen tört előre, Maros is igyekezett, va-

lamivel csöndesebben, de más irányba. S 

amint tovább-továbbhaladtak, nőttek, 

növekedtek. Olt szilajul vágott a hegyek-

                                             lapozz  »»

                          - 6 -