Maros és Olt

   Rengeteg nagy sziklahegy emelkedik 

Balánbánya fölött: Tarkő a neve. 

  Arról a szépséges tündérasszonyról ne-

vezik Tarkőnek, aki ennek előtte több 

ezer esztendővel itt lakott aranypalótában. 

Volt minden, amit szeme-szája kívánt, volt 

két nevendék leánya: Maros és Olt, mind 

a kettő szép, mint a ragyogó nap, s Tarkő 

tündér mégis mindig szomorú volt. Nap-

hoszszat elüldögélt a palota ablakában, 

mely keletre nézett, szeméből folyt a könny, 

s a szívéből sűrű sóhajtás szállott a magas 

egekbe. Sok nagy szomorúságot okozott 

anyai szívének a két leányzó, akik folyton 

perlekedtek, vetélkedtek.

  Maros, az idősebb, csendesebb termé-

szetű volt, de bántotta nagyon, hogy a kon-

                        - 1 -

nyen lobbanó tüzes Olt mindenben első 

akar lenni. De volt ennél nagyobb szo-

morúsága is az ő szívének. 

  Még gügyögő gyermekek voltak a leá-

nyai, mikor a tündérek királya számkive-

tette az ő férjeurát, aki hatalmas nagy úr 

volt a tündérek között, s egyszer szem-

beszállott a királyal is. 

  "Az legyen a büntetésed - mondotta a 

tündérek királya -, hogy soha többé ne 

lásd a feleségedet. A tenger legyen a 

te birodalmad, feleségedé maradjon 

a szárazföld. Eredj, s vissza ne kerülj 

ide többé!" 

  A számkivetett tündér, Tarkő ura, a 

Fekete-tenger mellett húzódott meg, on-

nét sóhajtozott vissza szép felesége s 

gyermekei után. Ám hiába kért, hiába 

várt kegyelmet, nem kapott soha.

  Anyám, édesanyám - kérdezte egy- 

                                        Lapozz  »»

                          - 2 -