gyogástól. Ott a nagy kincshalomnak a tö-

vében ült a két leány, aranyhímet varrt 

mind a kettő. 

  Hát ti kik vagytok? - kérdezte - Mi a 

Zeta lányai vagyunk! - felelték a lányok.

Hatszáz éve ülünk itt és varrunk 

hímet. 

  S meddig akartok még itt ülni? 

  Ameddig a tehenek meleg tejet adnak, 

s az asszonyok kendert fonnak. 

  No, akkor  itt is maradhattok, míg a 

világ s még két nap - mondta Botházi, 

azzal nekiesett a kincsnek. Színig töltötte 

a tarisznyáját, aztán lekapta a kucsmáját, 

s teletöltötte azt is. Mondották a leányok: 

  Siess már, mert itt pusztulsz! 

  De már a zsebeimet még megtöltöm! 

  Hírtelen megtöltötte a zsebeit, s azzal 

szaladt ki a pincéből. Éppen mikor kitet-

te a fél lábát, akkor csapódott be az ajtó. 

««   vissza  

                        - 5 -

A kincset kihozta, de a fél lába odalett. 

Meggazdagodott, de gazdagságán nem 

volt Isten áldása. Ahogy jött, úgy el is 

ment  a pénz, nem maradt egyebe, csak  

a csúfneve: Sánta Botházi. 

  Azóta békésen varrhatnak hímet a Zeta 

leányok, nem háborgatja őket senki. 

                          - 6 -