Zeta Vára 

   Zetelakán túl, nem messze, magas szikla 

tetején állott hajdanában Zeta vára. Nem 

sokkal azután, hogy a magyarok keresztény 

hittre kezdtek térni, éptette ezt a várat egy 

Zeta nevú nagyúr. Pedig lent, a hegy tövé-

ben a Csele völgyében, gyönyörú palötája 

volt, de olyan, hogy messze földön nem volt 

párja. De Zeta, nehogy ráeröltessék az új 

hitet, fényes palótáját földig romboltatta, s a 

hegy tetejére épített egy várat. Két lánya és 

egy fia volt. A leányok vele laktak a várban, 

hanem a fiú ritkán ült otthon. Háború volt 

akkor a magyarnak élete - nem ült otthon, 

aki kardot tudott forgatni. Esztendő eszten- 

dő után múlt el, mindenféle hírek jöttek a 

fiatal Zetáról - csak ő nem jött haza. Egy-

szer az a hír jött, hogy meghalt a csatában, 

                        - 1 -

akkor az apja elsiratta. Másszor az a hír 

jött, hogy áttért az új hittre: akkor az ap-

ja megátkozta. Inkább halt volna meg a 

hittagadó. Hanem a fiú egyszer mégis ha-

zajött. Mikor nem gondolt senki rá, föl-

vágtatott a várba fehér paripáján. 

  Rákiáltott az apja - őseid hitét elhagy-

tad, nem vagy az én fiam! 

  A fiú szelíden kérlelte, de hiába, az apja 

hajthatatlan maradt. Akkor a leánytestvé-

reihez fordult, de azok sem követték őt az

új hitben. 

  Nem kell a te jövevény istened! - kiál-

tott az öreg Zeta. Abban a pillanatban 

megdördült az ég, megingott a szikla, hogy 

összeomlott a büszke vár, maga alá temet-

te Zetát s a két leányát - csak a fiúval volt 

az Isten. Fehér táltosával leugratott a vár 

faláról. Összeomlott Zeta vára, tehát, s el-

temetődött vele tenger sok kincs is. 

                                        Lapozz  »»

                          - 2 -